🦥Ünnepelje velünk a 420-as napot! A kiárusítás még mindig tart.🔥

Újdonságok

Hogyan használható fel a kannabisz biomassza?

Hogyan használható fel a kannabisz biomassza?

A kannabisz biomassza egy olyan kifejezés, amely a marihuána növény nem virágzó részeire utal. Ezek leggyakrabban a növény népszerű virágainak, vagyis a pálcák betakarítása után maradnak vissza. Azok a termesztők, akik elsősorban a CBD-ben gazdag virágokat értékelik nagyra, általában hulladékként kezelik a biomasszát, pedig az korántsem haszontalan. A biomassza valójában kifejezetten előnyös lehet azok számára, akik tudják, hogyan használják ki. A kannabisznövények például az energetikában használhatók fel megújuló energiaforrásként, emellett számos kőolajszármazék helyettesítésére is szolgálhatnak. Most nézzük meg közelebbről, milyen felhasználási lehetőségei vannak az ipari kannabisz biomasszájának.

Mi a kannabisz biomassza?

A kannabisz biomassza a virágtermesztés után visszamaradó felesleges biológiai anyag. Ide tartoznak a szárak, magok, kisebb éretlen virágok és levelek. Egyes gyártók, például a kannabiszolaj-előállítók, inkább az egész biomasszát használják fel kivonáshoz, mint a növények más részeit. Ha kannabiszt kíván termeszteni valamely kannabisz termék előállítása céljából, érdemes előre kiválasztania egy konkrét és legfőképpen megfelelő fajtát, amely pontosan az adott célra alkalmas. Ez az első lépés, ami kétségtelenül az egyik alapja a kannabisztermesztésnek, és nem érdemes alábecsülni.

A különböző kannabiszfajták különféle típusú biomasszában gazdagok. Az ipari kannabisztörzsek alapvetően három biomassza-típus szerint csoportosíthatók:

  • olajgyártásra alkalmas fajták
  • rosttermelésre ideális fajták
  • olyan ipari kannabisztörzsek, amelyeket a virágaikért termesztenek

Az olajgyártásra alkalmas kannabisz biomassza gyakran magban gazdag. Ezek legtöbbször hermafrodita hajlamú fajták, amelyek magas magtartalmat eredményeznek a pálcákban. A magokat később meghámozzák és élelmiszerként használják fel, vagy kannabisz olajat sajtolnak belőlük.

A rostban gazdag növények biomasszáját leginkább textíliák, papír vagy akár építőanyagok előállítására használják. Mind az olajos, mind a rostos növények felhasználhatók különböző típusú üzemanyagok előállítására is.

A kannabisz biomassza betakarítása

A betakarítás módja némileg eltérhet - a kannabisz fajtájától függően. Ha kézzel takarítják be a kannabiszt, szükség lesz metszőollóra, amellyel körülbelül 10 cm-re a talajtól levágják a növényt, így biztosítva, hogy a lehető legtöbb anyagot megőrizzék. A további lépések attól függenek, hogy rostos vagy olajos kannabiszról van-e szó. Ha CBD-kannabiszt termesztenek CBD-tartalmú virágok előállításának céljából, meg kell határozni, hogy pontosan mikor érett a kannabisz. Erre egy másik cikkünkben már ismertetett, speciális módszerek egyike lehet alkalmas.

  • Az olajos kannabiszt (vagy bármely marihuánát, amelyet üzemanyagként kívánnak feldolgozni) alaposan meg kell szárítani a művelet előtt. Ezt követően a megszárított magokat olajsajtolóval vagy más géppel lehet feldolgozni.
  • A rostban gazdag kannabiszt rostosítani kell. Ez a szálak leválasztásának folyamata, amely során a sejtszöveteket feloldják, így a szálak könnyen eltávolíthatók a szárról. Számos rostosító módszer létezik, amelyek közül a legelterjedtebb a szárak vízbe áztatása és lesúlyozása körülbelül két hétre.

Mire használható fel konkrétan a kannabisz biomassza?

A kannabiszból származó biomasszát az alábbi célokra használják fel leggyakrabban:

  • üzemanyaggyártásra
  • rosttermékek készítésére
  • élelmiszerek és kannabisz olajok előállítására

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogyan hasznosítható az ipari kannabisz növény biomasszája a gyakorlatban. Mivel az ipari kannabiszról sok tévhit kering, ezért az egyes alábbi felhasználások akár meglepetést is okozhatnak.

A kannabisz-biomassza felhasználható üzemanyagként

A marihuána biomassza egyik legérdekesebb és legújabb felhasználási módja az üzemanyag-gyártás. Két alapvető típusú üzemanyag állítható elő belőle:

  • kannabisz bionafta, amelyet sajtolt kannabiszolajból nyernek ki
  • kannabisz etanol/metanol, amelyet az erjesztett szárból állítanak elő

A kannabisz az egyik fő jelölt lett a fenntartható alternatív üzemanyagok előállításának versenyében. Nemcsak etanol/metanol és bionafta bőséges forrása, hanem rendkívül költséghatékony és könnyen kinyerhető is.

Kannabisz etanol és metanol

Gázosítási és savas hidrolízises eljárásokkal etanol vagy metanol állítható elő a kannabiszból. Ezeket a gázokat kannabisz-alkoholnak is szokták nevezni.

Az etanol a legtöbb hagyományos benzin körülbelül 10%-át teszi ki, míg a metanolt (amely egy még olcsóbb alternatíva) versenyautókban használják világszerte, és az 1992-es energetikai törvény szerint ígéretes alternatív üzemanyagként jellemezték. Ilyen alkohol-alapú üzemanyagok előállításához az ipari kannabisz teljes növénye felhasználható - beleértve a szárakat, magokat és virágokat is.

Kannabisz etanol előállítása: az etanol előállítása során a kannabisz cellulózt dolgozzák fel. A növény cellulóz-tartalmát előzetesen cukorrá alakítják, majd fermentálják és lepárolják, hogy üzemanyagként használható legyen.

Kannabisz metanol előállítása: a metanolt száraz desztillációval, a pirolízishez hasonlóan állítják elő. Az organikus anyagot hő hatásának teszik ki, amely megváltoztatja a növény összetételét, és gázokat hoz létre, amelyeket később metanollá lehet kondenzálni.

Kannabisz bionafta

A bionafta potenciálja még érdekesebb. A tudósok több mint 100 éve tesztelik a bionafta (különösen a növényi olaj) potenciálját autóüzemanyagként, és még az eredeti Ford-járművek is ilyen típusú üzemanyaggal működtek.

A bionafta magolajból készül, és ez az egyetlen alternatív üzemanyag, amely bármilyen dízelmotorban működhet. Tárolása, kezelése és szállítása biztonságos, biológiailag lebomló anyag, ráadásul jóval magasabb az öngyulladási hőmérséklete, mint a kőolaj alapú dízelé, így sokkal kevésbé gyúlékony.

Ez az egyetlen alternatív üzemanyag, amely megfelelt az EPA által előírt I. szintű egészségügyi hatástesztnek a tiszta levegőről szóló törvény alapján, ám ami talán a legfontosabb - valóban működik! Európában már több mint húsz éve elterjedt, az Egyesült Államokban pedig több mint 30 millió kilométeren át sikeresen használták. Mivel a kannabisz egyre elterjedtebbé válik, a kannabiszból előállított bioüzemanyag az egyik ígéretes jelölt lehet a környezetbarát üzemanyagforrások keresésében.

A kannabisz biomassza rostanyagként is felhasználható

A rostcélra alkalmas kannabisz növény hosszú szárral rendelkezik, amely levágva textilipari területeken hasznosítható. A szár két részből áll: háncsból és fás szárrészből. Ezeket rendszerint speciális gépek segítségével választják szét.

  • A háncsot általában fonalba szövik.
  • A rostot jellemzően hőszigeteléshez, építőanyagokhoz, papírhoz és egyéb, nem hosszú szálat igénylő anyagokhoz használják.

Ha a gazdálkodó csak a háncsot szeretné felhasználni, gyakran inkább eladja azt termékeket előállító cégeknek, minthogy veszni hagyja (vagy épp fordítva).

Rost

A kannabiszrost évszázadok óta népszerű, különösen néhány ázsiai kultúrában. Ellenáll a nedvességnek, tartós és rugalmas, ráadásul kétszer erősebb, mint a fa. A biológiailag lebomló háncsrostokból kötelek, szőnyegek, szövetek és számos más textilféle is előállítható.

Fás rész

A szár középső részében található a fás rész, ismertebb angol nevén "shives". Ezek a rostok nem olyan hosszúak, viszont magas a cellulóztartalmuk és nagyon ellenállóak, így gyakran használják őket kannabisz-alapú műanyagok gyártásához például az autóiparban. Az ókorban hajóépítéshez is alkalmazták. Leggyakrabban azonban papír, csomagolóanyagok, állati alom és szigetelőanyagok készülnek belőlük.

A kannabisz biomassza élelmiszerként és gyógyászati célra is hasznosítható

A kannabisz biomasszát különféle gyógyászati készítmények, például kannabiszolaj és kisebb mértékben CBD-olaj előállítására is használják.

Kannabiszteák és áztatott keverékek

A biomasszából készült leggyakoribb élelmiszer a kannabisztea. A kannabisz virágok erőteljesen fűszeres ízűek, amely nem mindig kellemes, ezért a teák készítéséhez gyakran inkább a növény többi részét - például a leveleket vagy a szárakat - használják fel. A tea minőségét természetesen elsősorban az összetétele határozza meg, és az biztosan állítható, hogy a jó minőségű kannabisztea nem tartalmazhat túl sok szárat, magot vagy egyéb, nem odaillő növényi részt. A fiatal kannabisz levelek ezzel szemben kifejezetten ízletesek, és telt ízt adnak a teának. Számos kannabisztea-recept létezik. Néhányat közülük egy további cikkünkben be is mutatunk.

Kannabiszolaj

A magokból sajtolt olaj kannabiszból készült élelmiszerekhez és kozmetikumokhoz használható fel, de gyakran gyógyszerként vagy étrendkiegészítőként is alkalmazzák. A magok omega-3 és omega-6 zsírsavakban gazdagok, így számos betegség - például gyulladások, bakteriális fertőzések, ekcéma, akné és más bőrproblémák - esetén is hatásosak lehetnek, bár ehhez még további kutatásokra van szükség.

A kannabisz magolajat leginkább nyelv alá cseppenthető tinktúraként forgalmazzák, hasonlóan a CBD-olajhoz. A felhasználó néhány cseppet cseppent a nyelve alá, majd hagyja felszívódni a véráramba. Emellett természetesen kapszula és por formájában is elérhető.

CBD-olaj

Napjaink egyik legnépszerűbb kannabisz-felhasználási módja a kannabidiol (CBD) kivonása. Ez egy olyan kannabinoid, amelyről úgy vélik, enyhítheti a szorongást, epilepsziát, krónikus fájdalmat és számos más betegséget. A legtöbb CBD a kannabinoidokban gazdag virágokban és szirmokban található - tehát nem a kannabisz biomasszában. A szárakban és magokban nincsenek ilyen vegyületek. Ez azt jelenti, hogy a legjobb minőségű CBD-olajokat teljes növényekből készítik, beleértve a virágokat is, amelyek tele vannak kannabinoidokkal és terpénekben gazdagok - bár fűszeres ízük miatt a mennyiségük korlátozott lehet.

A levelekben csupán kis mennyiségű kannabinoid található. Bár a mennyiségük elhanyagolható, mégis érdemes lehet kinyerni őket, főleg, ha a termés minden részét szeretnénk hasznosítani.

A kannabisz biomassza további felhasználási lehetőségei

Ha valaki kannabisz virágokat takarít be, de nem tudja hasznosítani a biomasszát, érdemes azt eladnia vagy megsemmisítenie. Bármilyenek is a körülmények, valószínű, hogy legalább egy részét el kell távolítania - különösen, ha az illető több hektáron gazdálkodik.

Ha azonban szerződést köt egy olyan kannabisz-feldolgozó céggel, amely olajokat, törkölyt vagy rostanyagot használ, nem is szükséges külön foglalkoznia a biomasszával. Ugyanis sok ilyen vállalat nagyon szívesen felvásárolja a biomasszát feldolgozatlan állapotban, majd saját maga végzi el a további műveleteket.

Ne feledje! A kannabisz növény minden része értékes - függetlenül attól, hogy rost- vagy olajtermő fajtáról van szó. Ha a termesztő az egész növényre összpontosít, virágzó és fenntartható vállalkozást építhet ki magának. Ami pedig a feleslegessé vált kannabiszt illeti, fontos tudni, hogy a megsemmisítésére szigorú állami szabályozások vonatkoznak. A törvényi megfelelés biztosítása érdekében a legjobb, ha az illető olyan hulladékkezelő szolgáltatóval működik együtt, amely tökéletesen ismeri a kannabisz-megsemmisítés egyedi követelményeit.

A kokain mint kábítószer és gyógyszer - e szubsztancia története és a hatásai

A kokain egy stimuláns drog, amelyet a dél-amerikai kokacserje leveléből állítanak elő. Az Amazonas esőerdeiben és az Andokban élő őslakosok évezredek óta rágják a kokaleveleket, hogy bepörögjenek. Az európai tudósok először az 1850-es években izolálták a kokaint a kokalevelekből. Az egykor orvosi „csodaszerként” ünnepelt kokaint ma már a szakértők a Föld egyik leginkább függőséget okozó anyagának tartják.

Koka növény

kokacserje Dél-Amerika egyik legrégebbi kultúrnövénye. A botanikusok úgy vélik, hogy termesztése az Amazonas esőerdeiben kezdődött, majd az Andokig terjedt.

Mivel a fogyasztók mámorító érzést és energialöketet éreztek tőle, Dél-Amerika őslakosai évszázadokon át rágták a kokaleveleket. Ezek a levelek az inkák kulturális és vallási szertartásainak is részét képezték.

A gyarmati Dél-Amerikában a katolikus egyház a kokalevelek fogyasztását a kereszténység terjedését aláásónak tekintette. A katolikus püspökök 1551-ben felszólították a perui kormányt, hogy tiltsa be a kokacserje használatát. Végül nem tiltották be, de korlátozták a növény termesztésére használt földterületek méretét.

A kokain mint gyógyszer

Albert Nieman német vegyész 1860-ban izolálta a kokaint a kokalevelekből. Észrevette, hogy a fehér porszerű anyag elzsibbasztja a nyelvét.

Ugyanebben az időben Angelo Mariani francia vegyész bordeaux-i borból és kokalevelekből készített italt. Ezt Vin Mariani névre keresztelte. A reklámok azt állították, hogy a népszerű ital „helyreállítja az egészséget és a vitalitást”.

Több mint két évtizeddel később Carl Koller osztrák szemészorvos kísérletezett a kokainnal mint sebészeti érzéstelenítővel, mivel a szürkehályogműtéteket akkoriban többnyire érzéstelenítés nélkül végezték.

Az éter és a kloroform nem volt használható, mert hányást váltottak ki a betegekből - ami nyilvánvaló problémát jelentett az érzékeny szemműtéteknél. A legtöbb szürkehályogos beteg ezért kínzó fájdalmat élt át.

Miután a beteg szemet kokainoldattal itatta át, Koller azt tapasztalta, hogy a betegek már nem rándultak össze, amikor a szike a szemükhöz ért.

A gyógyszergyárak hamarosan elkezdték árusítani a kokaint. Az érzéstelenítő kokain iránti lelkesedés azonban gyorsan alábbhagyott az orvostársadalomban, mivel az egekbe szökött azoknak a betegeknek a száma, akik véletlen túladagolásban haltak meg a műtétek során.

Freud és a kokainfüggőség

Sigmund Freudot, a pszichoanalízis tudományát megalapozó osztrák neurológust egyenesen lenyűgözte a kokain. Pályafutása korai szakaszában kísérletezni kezdett ezzel a kábítószerrel.

1884-ben, 28 évesen Freud „Uber Coca” címmel írt egy cikket, amelyet úgy jellemzett, mint „e mágikus anyag dicshimnuszát”.

Azonban a kokain egy nagy hátránya elkerülte a figyelmét: ez a függőség volt. Freud a következő 12 évet azzal töltötte, hogy megpróbált leszokni a kokainfüggőségéről.

A kokain és a Coca-Cola

John Stith Pemberton amerikai gyógyszerész 1886-ban megalapította a Coca-Cola vállalatot, amely kokainból és édes szirupból készült italt gyártott.

A Coca-Colát kezdetben csak a fajilag szegregált szódagyárakban árulták, később azonban a fehér középosztály körében is népszerűvé vált.

A Coca-Cola 1899-ben kezdte el palackozott formában árusítani italát. Így az alsóbb osztályok és a kisebbségek is hozzáférhettek ehhez a kokain tartalmú italhoz.

1903-ban a vállalat eltávolította a kokaint a termékeiből, amit valószínűleg inkább a faji előítéletek és a szigorodó előírások, mint az egészségügyi aggályok motiváltak.

Harrison kábítószerellenes törvénye

Az 1914-es Harrison-féle kábítószer-ellenes törvény az egyik első volt a nemzeti kábítószer-szabályozásban.

A törvényt Francis Burton Harrison New York-i képviselő terjesztette elő, és gyakorlatilag betiltotta a koka- és ópiumtermékek árusítását és használatát.

A törvény támogatását a rasszista érzelmek táplálták. Az újságok, politikusok és orvosok kihasználták a fehérek félelmét a mitikus „fekete kokainördögtől” - egyesek úgy vélték, hogy a néger kokainfogyasztók rendkívül veszélyes bűnözők.

A Crack kokain

Az 1980-as években a crack - a kokain kristályosított formája - egyre népszerűvé vált.

Az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség (DEA) szerint az illegális kokain ára az 1970-es évek végén nagyjából 80%-kal csökkent, mivel az amerikai piacot elárasztotta a jellegzetes fehér por mellékterméke. A dílerek új értékesítési módokat keresve egyre inkább a crack felé fordultak.

A cracket úgy lehetett előállítani, hogy a kokainport víz és ammónia keverékében feloldották, majd addig forralták, amíg szilárd anyagot nem képezett. Ezt a szilárd formát kisebb darabokra vagy „kövekre” lehetett törni és így elszívni.

A crack elszívása rövid és intenzív kábulatot okoz, ami ezt az anyagot a kokainpornál is nagyobb függőséget okozóbbá teszi. A crack ráadásul sokkal olcsóbb is volt, mint maga a kokainpor. 1985 környékén a legtöbb városban körülbelül öt dollárért adtak egy crack-kődarabot.

Amikor 1982-ben felfedezték az első crack-házat Miamiban, az még nem keltett országos figyelmet. A kábítószer-ellenes hatóság ugyanis úgy vélte, hogy lokális jelenségről van szó. Azonban 1983-ban New Yorkban is megjelent a crack, és hamarosan további nagyvárosokban terjedt el.

Crack-járvány az 1980-as években

A crack használata az 1980-as években kezdett meredeken növekedni. 1985 és 1989 között a rendszeres crack-kokaint fogyasztók száma 4,2 millióról 5,8 millióra nőtt.

Nagyjából ugyanebben az időben néhány amerikai nagyvárosban a bűnözés mértéke is megnőtt. Az Igazságügyi Statisztikai Hivatal 1988-as tanulmánya szerint New Yorkban az összes gyilkosság 32%-ához, míg a kábítószerrel kapcsolatos gyilkosságok 60%-ához volt kapcsolható a crack használata.

Az 1980-as években az illegális kábítószer-használat iránti közérdeklődés egyre nőtt, ráadásul politikai feszültségek törtek ki, amikor az országot az úgynevezett „crack-járvány” sújtotta.

A kokainra vonatkozó törvények

Az 1986. évi szövetségi kábítószer-ellenes törvény, amely a „kábítószer elleni háború” részét képezte, 100:1 arányú súlykülönbséget állapított meg a crack és a kokainpor mennyisége között, amely bizonyos büntetőjogi szankciók kiváltásához volt szükséges, és a crack birtoklásáért öt év kötelező minimális büntetést állapított meg.

Ez például 1 gramm crack esetében ugyanolyan minimális ötéves büntetés kiszabását jelentette, mint 100 gramm kokainporra vonatkozóan. Ellenzői azzal érveltek, hogy a törvény rasszista, mivel a crackfogyasztók többsége nagyobb valószínűséggel volt afroamerikai.

A kritikára válaszul a 2010. évi igazságos büntetés kiszabásáról szóló törvény 18:1-re csökkentette a crack és a kokainpor súlyának arányát, emellett pedig eltörölte a crack birtoklásáért minimálisan kiszabható ötéves kötelező büntetést is.