Az orvosi marihuána története

A marihuánát sok évtizeden át úgy mutatták be, mint a hippik és a lazsálók pszichedelikus drogját. Bár a hippi korszak kétségtelenül része a kender történetének, már évszázadokkal korábban is használták gyógyászati célokra szerte a világon. Az ókori és középkori orvosok a növényt italokba és gyógyszerekbe keverve használták fel fájdalomcsillapításra és egyéb betegségek kezelésére. Az ókorban az ipari kendert általánosan termesztették mezőgazdasági növényként, magas fehérjetartalmú magjai, olaja és rostjai miatt, amelyeket ruházat és kötelek készítésére használtak fel. Ezekben a feljegyzésekben az az érdekes, hogy már az ókori orvosok is tudtak azokról a negatív hatásokról, amelyeket a nagy mennyiségű kender beadása okozhat.

Itt az orvosi marihuána rövid története

Ókor

Ha vissza szeretnénk keresni a kendergyógyítás első említéseit, akkor egészen Kr. e. 2737-ig kell visszamennünk, amikor is a kínai legenda szerint Shen Neng uralkodó hivatalosan is felíratta a kendert különböző betegségek kezelésére. Ezek közé tartoztak a reumatikus betegségek, a malária, a köszvény és a rossz memória.

Kr. e. 2000 és 1400 között a kender a világ többi részéhez képest már viszonylag elterjedt volt Indiában. A kendert orvosi, vallási, rekreációs és spirituális célokra használt különleges italokba keverték és keverik még ma is. Valószínűleg a leghíresebb ilyen ital a bhang, egy  kenderpaszta, amely virágok és levelek, valamint tej, ghí és fűszerek keveréke.

Valószínűleg ugyanebből az időszakból származik az úgynevezett Ebers-papirusz is, amely elsőként említi a kender használatát a gyulladások kezelésére Egyiptomban. Amint azt más, talált feljegyzésekben is leírták, a kendert egyéb betegségek kezelésére is használták az ókori egyiptomiak. A kender kúpokat például az aranyér okozta fájdalom enyhítésére alkalmazták.

Az ókori történelemből származó további hivatkozások közé tartozik a Shennong Bencaojing című kínai könyv, amelyet Kr. u. 100-250 körül írtak, és amely a gyógynövények gyógyító hatásait írja le. A könyv a kender virágait, leveleit és magvait úgy említi, mint hasznos gyógymódot bizonyos betegségek kezelésére. Ebből az időszakból származnak az első említések egy bizonyos Hua Tuo kínai sebészről is, aki műtétei során altatóként használta a kendert. Ekkortájt általában a kender gyökereit, leveleit és olaját használták a kínai orvosok vérrögök, galandférgek, székrekedés, sőt még hajhullás kezelésére is.

Középkor

A középkorban a kender nagyon népszerű gyógyszer volt a Közel-Keleten. Mivel a bor tilos volt, sok muszlim a hasist szívta, így fokozatosan a hagyományos arab gyógyászat részévé vált. Az arab orvosok elsősorban a kender fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és hányáscsillapító tulajdonságait használták, különösen a 8. századtól a 18. századig.

Kr. u. 100-1000 - A középkori Európában ugyan nem használták a kendert vallási és spirituális célokra, mint például Indiában, azonban már akkor is általánosan alkalmazták bizonyos egészségügyi problémák kezelésére. A népi gyógyászatban a kender a daganatok, a köhögés vagy a sárgaság kezelésében is szerepet kapott.

 

Modern kor

A kender i.sz. 1500 körül érkezett Dél-Amerikába az első spanyolországi telepesekkel. Később azonban Észak-Amerika gyarmatosítása elsősorban az ipari célokra használt ipari kendert vonta maga után.

Később, i.sz. 1700 körül egyes amerikai folyóiratokban olyan vélemények jelentek meg, hogy a kendernövény különböző részeinek használatával bizonyos egészségügyi problémákat, például bőrgyulladást vagy inkontinenciát lehet kezelni. A kender gyógyító képességeinek másik hírnöke William O'Shaughnessy ír orvos volt, aki Angliában és Amerikában dicsérte a kender hatását a reuma és a hányinger kezelésére. A következő években, egészen a huszadik század elejéig a kenderkivonat széles körben elérhető volt Észak-Amerikában, és fájdalomcsillapítóként árulták.

A kender legális használatának fontos mérföldköve az 1906-os év volt, amikor Amerikában létrehozták az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóságot (FDA) az ópium és a morfium használatának szabályozására. Ennek oka a heroin-, ópium- és morfiumfüggők növekvő száma volt, amelyet addig nem szabályoztak megfelelően. Bár a marihuána ekkor még nem volt az FDA fókuszában, a hivatal létrehozása egyértelmű jele volt annak, hogy jelentős változások történtek az akkori kábítószer-politika területén.

Az ezt követő években a marihuána fokozatosan felkerült a világszerte tiltott, orvosi szempontból nem jelentős felhasználású anyagok listájára. Néhány országban továbbra is használták a marihuánát, ám kizárólag szigorú felügyelet mellett. A kenderkezeléssel kapcsolatos minden kutatást és tanulmányt felfüggesztettek, és betiltották, valamint törvénytelennek nyilvánították a kender fogyasztását, termesztését és kereskedelmét.

Jelenlegi helyzet

A kendert jelenleg a világ számos országában legálisan használják fel különböző célokra. 2015 áprilisában 23 amerikai államban volt legális az orvosi kender. Az ottani államok - törvényeiktől függően - engedélyezik a kenderkezelést bizonyos egészségügyi problémák, például a gyermekkori epilepszia, a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex vagy a Crohn-betegség kezelésére. Sőt, a kendert már HIV+/AIDS-betegek vagy kemoterápiás kezelés alatt állók is használják a fájdalom és a hányinger enyhítésére.

A CBD-kender magyarországi helyzetéről egy következő cikkünkben olvashat majd.

Kérjük, jelentkezzen be újra

Sajnáljuk, de a CSRF token valószínűleg lejárt. A legmagasabb szintű biztonság fenntartása érdekében kérjük, jelentkezzen be újra. Megértését köszönjük.

Köszönjük a megértést.

Bejelentkezés